Friss hír:
Kötelezően érvénybe lép január 1-jén az élelmiszereken feltüntetett fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idő új, az Európai Unióban is elfogadott jelölése, így az élelmiszergyártóknak ettől az időponttól a nap/hónap/év sorrendet kell használniuk a termékek csomagolásán.
index.hu/gazdasag/magyar/2011/12/30/valtozik_az_elelmiszerek_datumjelolese/
Önmagában az egységesítés jelen esetben örvendetes hír. És nyilvánvaló, hogy nem a farok csóválja a kutyát, nem lehet (nehezen kivitelezhető) az EU többi országára ráerőltetni a magyar helyesírásnak megfelelő dátumjelölés év, hónap, nap sorrendjét.
Pedig a magyar szabály (szokás) - első ránézésre mindenképpen - logikusabbnak tűnik, mint az EU-s. Általában kívülről befelé haladunk, távolról közelítünk a részletekre - és ehhez illeszkedik az először az év, majd a hónap és végül a nap megjelölési sorrend is. Tartósabb élelmiszerek (pl. csokoládé) esetén már lehet, hogy az évszám elolvasása után abbahagyhatom az aggódást (az élelmiszer még nem járt le), a többi információ (hónap, nap) irreleváns.
Az idő megadását sem a másodperccel kezdjük, hanem az órával.
Két kis párbeszéd, illusztrációnak. Kezdjük az EU-s verzióval:
- Nézd meg már, Johann, mikor jár le a sóletkonzerv!
- 18-án, Herbert.
- OK... hm. Most akkor már lejárt december 18-án, most januárban fog, vagy majd csak fél év múlva jár le?
- Április 18-án jár le.
- Akkor ez már csak 4 hónapig jó? A fenébe, ezt akartam vinni kajaktúrára nyáron.
- Nem, nem, csak 2015 áprilisában jár le.
Ugyanez itthon, 2011. december 31. előtt:
- Nézd meg már, Zoltán, mikor jár le a sóletkonzerv!
- Ne aggódj, Gergely, csak 2015-ben!
- No, akkor együk meg!
Persze nem dől össze a világ az új szabály életbe lépésével, és valószínűleg a magyar szemszögből nézve fordított sorrend mellett is felsorakoztathatók érvek. Bár nekem még nem sikerült találnom egyet sem azon kívül, hogy az EU tagállamainak többségében ez a szokás.
