Húúú, nem lehetne másképp?

Friss hír:

Kötelezően érvénybe lép január 1-jén az élelmiszereken feltüntetett fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idő új, az Európai Unióban is elfogadott jelölése, így az élelmiszergyártóknak ettől az időponttól a nap/hónap/év sorrendet kell használniuk a termékek csomagolásán.

 index.hu/gazdasag/magyar/2011/12/30/valtozik_az_elelmiszerek_datumjelolese/

 

Önmagában az egységesítés jelen esetben örvendetes hír. És nyilvánvaló, hogy nem a farok csóválja a kutyát, nem lehet (nehezen kivitelezhető) az EU többi országára ráerőltetni a magyar helyesírásnak megfelelő dátumjelölés év, hónap, nap sorrendjét.

Pedig a magyar szabály (szokás) - első ránézésre mindenképpen - logikusabbnak tűnik, mint az EU-s. Általában kívülről befelé haladunk, távolról közelítünk a részletekre - és ehhez illeszkedik az először az év, majd a hónap és végül a nap megjelölési sorrend is. Tartósabb élelmiszerek (pl. csokoládé) esetén már lehet, hogy az évszám elolvasása után abbahagyhatom az aggódást (az élelmiszer még nem járt le), a többi információ (hónap, nap) irreleváns.

Az idő megadását sem a másodperccel kezdjük, hanem az órával.

Két kis párbeszéd, illusztrációnak. Kezdjük az EU-s verzióval:

- Nézd meg már, Johann, mikor jár le a sóletkonzerv!

- 18-án, Herbert.

- OK... hm. Most akkor már lejárt december 18-án, most januárban fog, vagy majd csak fél év múlva jár le?

- Április 18-án jár le.

- Akkor ez már csak 4 hónapig jó? A fenébe, ezt akartam vinni kajaktúrára nyáron.

- Nem, nem, csak 2015 áprilisában jár le.

Ugyanez itthon, 2011. december 31. előtt:

- Nézd meg már, Zoltán, mikor jár le a sóletkonzerv!

- Ne aggódj, Gergely, csak 2015-ben!

- No, akkor együk meg!

Persze nem dől össze a világ az új szabály életbe lépésével, és valószínűleg a magyar szemszögből nézve fordított sorrend mellett is felsorakoztathatók érvek. Bár nekem még nem sikerült találnom egyet sem azon kívül, hogy az EU tagállamainak többségében ez a szokás.

Idegesítenek az ingyenélők. Nagyon.

Újságíró-igazolvánnyal minden a legtöbb rendezvényre ingyen be lehet jutni és sok újságíró ezzel vissza is él. Újságíró-igazolványt szerezni nem újságíróknak sem nehéz.

A sajtót be kell engedni, ez része a sajtószabadságnak. De miért mehet be valaki csak azért, mert újságíró ingyen olyan koncertre, előadásra, vásárra, ahova a hétköznapi ember csak sokezer forintos belépővel mehet?

Újságíró vagy? Fizess! Bejöhetsz, sőt, akkor is bejöhetsz, ha teltház van, de ki kell fizetned a belépőjegyet (akár a legdrágábbat is). Ha azért jöttél, hogy cikket írj (fényképet készíts) az eseményről, akkor az a cikk (fénykép) meg fog jelenni*.

Egy éved van rá, hogy a megjelent cikket a rendezvény szervezőinek bemutasd, és ekkor a szervezők az újságírók szövetségének (MÚOSZ) megtérítik a belépőjegy árát (aki aztán továbbítja neked**). Ha nincs cikk, akkor visszaéltél az újságíró-igazolványoddal, az a minimum, hogy a belépőjegyed árát ki kellett fizetned, örülj, hogy ottlehettél és bemehettél sorbanállás nélkül.

Legyél te is ember!

***

*: Tudom, hogy nem minden cikk jelenik meg automatikusan. Ha nem elég jó a cikked ahhoz, hogy megjelenjen, arról te tehetsz. Ha túl sok újságíró ment már be, és ezért nem biztos, hogy pont a te cikkedet veszik meg, mérlegelj! Ha rázós a téma, és ezért nem biztos, hogy megjelenik, akkor ennyi pénzt kockáztattál a szakmai siker érdekében. Döntsd el te, hogy érdemes-e bemenned!

**: Az újságírók szövetségének legyen dolga, hogy a cikkről eldönti, minőségileg elfogadható-e, tartalmilag korrekt-e, a megjelenés plénuma megfelelő-e ahhoz, hogy megtérítse a belépő árát. Másfél mondatos kishír nem cikk.

Ne autózz a buszsávban, mert idegesítesz!

Miért nem tudod kivárni te is a sorod?! Miért képzeled magadat fontosabbnak, feljebbvalónak a többieknél?! Szerinted a többiek nem sietnek? Arról nem is beszélve, hogy esetleg egy tömött buszt tartasz fel, uszkve 80 embert. Hogy az A-oszlop világosítsa meg az elmédet, te barom, te szemét, te ...

Láttam már buszsávban autózó elé, a szabályosan haladó személyautó anyósüléséről kitartott piros tárcsát, stop felirattal. Nekem tetszett, a buszsávozónak nem.

Láttam már buszsávban autózó elé kihúzódó autóst. Nekem tetszett, a buszsávozónak nem.

Van ismerős, aki a buszsávban, piros lámpánál várakozó autóba beült, és bemondta a címet, hiszen a buszsávban haladó gépjármű minden bizonnyal taxi... Ez is jó ötlet.

De nem lenne jobb inkább a rendvédelmi szerv segítségével szankcionálni az ilyeneket?

Előfordulhat, hogy vészhelyzet van, és nagyon kell sietni. Ilyen esetből azonban viszonylag kevés akad. Évente legfeljebb egyszer szül a feleség, és a hozzátartozók sem kerülnek naponta életveszélybe. A repülőgép/vonat/busz elérése nem tartozik ide: el kell indulni időben. A vészhelyzetekről orvosi/tűzoltósági/rendőrségi irat keletkezik.

Nem, a diplomata rendszám sem vészhelyzet. Kérjen rendőri felvezetést a diplomata, ha sietnie kell.

A recept egyértelmű:

Ha buszsávozol, fizess. Nagyon sokat fizess. Ha vészhelyzet miatt kényszerültél buszsávozni, akkor pedig utólag, a vészhelyzetet igazoló irat (pl. aznapra szóló születési anyakönyvi kivonat) bemutatásával mentesülhetsz a bírság alól.

Ugye egyszerű? Igen.

Nem csak az én idegeimet kímélnék ezzel.

Enyhítési lehetőség a car pool: haladhatsz a buszsávban, ha legalább hárman ülnek az autódban. Hogy a gyerek fél embernek számít-e, már részletkérdés. Ez egyébként a légszennyezettséget is csökkentené.

Idegesítenek a feleslegesen kintfelejtett táblák. Mint például a Budapest, II. kerület, Fekete Sas utcában kinthagyott, idejét múlt tábla is (a Margit körút sarkánál).

Régen nincsenek már nagyforgalmú boltok a környéken, amikhez folyamatos áruszállítás szükséges a hét minden napján. A környék legforgalmasabb boltjai egy cipőbolt és egy éjjel-nappali vegyesbolt. Az utóbbiba árut szállító járművek általában a Margit körúton, a bolt előtt állnak meg (kismértékben akadályozva a forgalmat), de nem itt. A cipőboltba áru pedig nem minden nap érkezik, vasárnap biztosan nem, mert a bolt vasárnap zárva van.

Minek kell ez a tábla ide? Ráadásul minden időkorlátozás nélkül, a hét minden napjára (vasárnapra is!), minden órájára érvényesen.

Jobb lenne, ha a tábla nem lenne ott. Valaki tüntesse már el...